Káosz és hiány a marketingben

Itt írtam beharangozót arról, hogy érkezik a Balmain és az H&M közös kollekciója, itt pedig arról, hogy láttam a saját szememmel is. Amit akkor még nem láttam, az a nyitás reggelén kitört káosz volt a Vörösmarty téren.

Emberek hajnali négytől álltak sorban a nem túl barátságos novemberi éjszakában, hogy az elsők között juthassanak be és így valamit meg tudjanak szerezni a kollekcióból. Amikor pedig nyíltak a kapuk, az el- és felcsigázott népek kissé vadállati módon vetették rá magukat a készletre. Törtek a plexik, folyt indulatos szóváltás és némi vér is, húsz percen belül pedig kiürültek a polcok – amikor sokan még be sem jutottak. Mielőtt a magyarok kulturáltságát kezdenénk ekézni, szögezzük le: Pozsonyban, Londonban, Párizsban, Japánban hasonló jelenetek játszódtak le.

Persze a híroldalak kommentfolyama és a közösségi média hamar tele lett az agyatlan konzumidiótákról szóló bejegyzésekkel. Valóban, ha háborús időkben a kenyérért ment volna ez a cirkusz, jobban megértenénk. De azért lássuk be: a hiány zseniális marketingeszköz. Ami ritka, az értékes – ezt tudja az antwerpeni gyémántkereskedő, Kornai János, az aukciósház-tulajdonos és az egyszeri marketinges is. Nem véletlen, hogy a korlátozott számban készült ruháknak azonnal kialakult a másodpiaca: az eBay-en a bolti ár két-háromszorosáért futnak a darabok. Jelentések szerint az elsők között bejutók esetében is megfigyelhető volt az üzleti szándékú felhalmozás – mit tegyünk, ha a jegyüzérség már nem biznisz… (Ilyen szempontból a limitált kollekciókért sorban állás még mindig inkább érthető, mint a tetszőleges számban előállított iPhone-oknál az elsőségért folytatott küzdelem. Bár akár a rituálék iránti vágyhoz is visszanyúlhatunk, vagy – ha már ennyire mélyen vagyunk – elmélkedhetünk a mindennapi életünkből hiányzó küzdelmen is.)

Ehhez járul hozzá, hogy a szerencsés tulajdonosok viszonylag aprópénzért juthattak egy csipetnyi luxusérzethez az életükben: lehet, hogy a gyöngyös miniruha nyolcvanezer forintért soknak tűnik, viszont „igazi” Balmainből 16.000 lenne – euróban.

A márka számára pedig nehéz lenne nagyobb marketingértéket elképzelni, mint a teljes sztori felépülése: idén kivel fognak együttműködni, szivárogtatások, bemutató rendezvény, helyi bemutatók… és végül a tömeg- (és közösségi) média híradásai a kaotikus jelenetekkel. Tömegcikkgyártó ennél többet nem kívánhat. Persze nem árt, ha a fiókban van a katasztrófa-forgatókönyv arra az esetre, ha neadjisten komolyabb baj történne.

Vagyis persze, ez igazi „first world problem” – a second/third worldökben inkább az a probléma, ha a ruhagyári munkásokra ráomlik az épület -, viszont kiválóan épít a fogyasztói pszichére, egy kissé unalmas és túltelített piacon át tudja törni a zajt, tehát marketingszempontból le a kalappal. Az értékrendünkkel meg majd szembenézünk, amikor begyógyultak a sebeink.

(Fotó: a nyitás pillanatai a Champs Elysée-n, Pascal Le Segretain/Getty Images for H&M, az Independentről)

http://tm.blogstar.hu/./pages/tm/contents/blog/22236/pics/lead_800x600.jpg
balmain,fogyasztói magatartás,h&m,hiány,iphone
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?