Háztáji és profizmus

Marosi Róbert, a Pálinkafesztivált szervező cég vezetője nem osztja az OMÉK-on vagy a Pálinkakiválóságok Könyve bemutatóján tapasztalható hivatalos optimizmust, és erre jó oka van: 2010 óta – nem utolsósorban az adómentes házifőzésből a feketekereskedelembe került pálinkáknak köszönhetően – a teljes magyar égetett szeszesital-piac közel fele eltűnt a hivatalos csatornákból. Ennek hatására a kereskedelmi főzdék a kommersz gépsoraik leszerelésére kényszerültek, és prémium termékeik is erősen küzdenek a versenyben.

A Budavári Pálinkafesztivál célja a legjobb kereskedelmi főzdék tudásának, tapasztalatának bemutatása, nem csupán a magyar fogyasztók, de a Várban megforduló turisták népes csoportjai számára is. Maga a fesztivál a néhány éve beállt, 25 körüli kiállítószámmal, 400 párlattal és a hősidőknél kisebb területen zajlik.

Márton János a díjnyertes szilvapálinkákkal

Az idei év kissé bulváros nagy dobása „Magyarország legdrágább pálinkájának” bemutatkozása. Ennek történetét a Márton és Lányai vezetője, Márton János foglalta össze. Őt annyira felbosszantották a kereskedelmi főzdék párlatait fitymáló, „sehol sincs ez a Jóska/Pista/Matyi házipáleszéhez, azt kellene megkóstolnia” típusú megjegyzések, hogy előbb csak házi használatra készítette el a Magamnak Főztem névre hallgató folyékony fricskát, most pedig úgy döntött, megmutatja, mire képes a szaktudás és a tapasztalat – avagy, a blog tematikájánál maradva, ideális esetben miben rejlik egy márka hozzáadott értéke.

A fogyasztók körében igen népszerű főzdében négy-öt évig készültek, mire olyan szintre tökéletesítették barackpálinkájukat, hogy az a közönség mellett a szakértő bírálókat is meggyőzze, és a Destillata versenyen aranyérmet nyerjen. (Száz barackminta közül csupán kettő kapott aranyérmet, és a klasszikus ízek közül barackból csak az Agárdinak, szilvából pedig az Árpád főzdének van aranyérme az osztrák versenyről. A hazai megmérettetéseket a szakmai bírálók hiánya miatt nem veszik túl komolyan.) További három év munkája és a főzőmester folyamatos szakmai továbbképzése kellett az Év pálinkája cím elnyeréséhez.

Ezekre az alapokra épít az ország legdrágább pálinkájának tekinthető Crystallum. Az 50 fokos barack- és szilvapálinkák a többi tétellel azonos alapanyagból készülnek, napi 50 mázsára limitált feldolgozással. Így a hajnalban leszedett gyümölcs délelőtt már az erjesztőkádba kerül, a kierjedést követően pedig legkésőbb tíz napon belül a főzőüstbe. A különbséget az adja, hogy a hosszú főzési folyamat során vett, és négy tesztelő által vizsgált minták legjobb 2-4 százalékát teszik félre – így a prémium terméket nem az alapanyag, hanem a tökéletes emberi munka teszi. A leválogatott főzetből 100-100, egyedi Ajka Kristály-palackba töltött tétel készül, melyből 10-10 aukcióra kerül 100.000 forintos kikiáltási áron, a többit pedig éttermi partnereiknek adják tovább.

A Crystallum vitrinben

Márton János elmondta azt is, hogy a házifőzés mellett a nagyüzemi termelés sem segíti a csúcsminőséget: bizonyos üzemméret felett már óhatatlanul minőségi kompromisszumokat kell kötni, például a gyümölcs válogatásában, tisztításában, vagy a cefre tárolásában, nem beszélve a kifejezetten csalárd célú manipulációkról, amikor az alma üvölt a málnapálinkából.

A pálinkafesztivál a kereskedelmi főzdék sokfélesége és minőségi munkája mellett egy külhoni italt is bemutat: az idei vendégpárlat a gin, melynek számos változata magában és koktélként is kóstolható a rendezvényen. Akinek nincs még programja, ma délutánra beütemezheti, érdemes.

http://tm.blogstar.hu/./pages/tm/contents/blog/21417/pics/lead_800x600.jpg
fesztivál,marosi róbert,márton és lányai,márton jános,omék,pálinka,pálinkafesztivál
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?